III.5.rész

Bementünk a korházba és szóltunk a recepciónál, hogy sürgősen beszélnünk kell a doktornővel. Várnunk kellet. Felkisértek a doktornő rendelőjének az ajtaja elé és ott leültünk a szemben lévő székekre és csendben vártuk, hogy mi következzünk.
-Utálom ezt a korházat.-szólalt meg Harry. Én nem mondtam semmit, csak magam elé nézve gondolkodtam. Itt kezdődött minden. Itt éltem át életem legnehezebb pillanatait és fájdalmait. El sem tudom képzelni, hogy Harry-nek milyen nehéz lehetett. Én belehalnék, ha úgy nézne rám mint egy idegenre. Talán ő is kicsit belehalt. Látom a szemében, hogy még mindig milyen sebezhető és meggyötört. Persze ő ezt nem mutassa. De ott van benne az a kisgyerek, aki már nem is olyan kicsi. A csuklómon lévő tetoválásra pillantottam. Harry kisért még el, aznap, amikor kiengettek a korházból. Emlékszem, hogy megfogta a kezem én pedig furcsán néztem rá és nem értettem semmit sem, ami abban az időben történt. Tökéletes tudatlanság. Milyen egy rohadt szar érzés tud lenni.
-Szeretlek.-mondtam tiszta szívből. Harry  szemembenézet és elmosolyodott, majd egy puszit nyomott a számra, mikor nyílt az ajtó és egy férfi lépett ki, utána pedig egy nő beinvitált.
          A doktornő mosolyogva fogadott
-Katie!-köszöntött-úgy emlékszem, csak egy hét múlva van találkozásunk. Történt valami?
-Igen történt.-ültem le és elmeséltem mindent. Harry közben a kezemet szorította. A doktornő közben végig jegyzetelt. Amikor befejeztem felállt.
-Egy pillanatot kérek-és ki is ment. Harryvel egymásra néztünk
-Nem tűnt valami boldognak.-mondtam, ő meg megsimította az arcom.
-Ne félj, biztos minden rendben van-nyugtatott.
         Kis idő múlva visszatért egy másik doktorral.
-Üdvözlöm Miss Stonrow, Mr Styles. Dr,Brian Silverman vagyok, hallottam az esetéről.-egy középkori férfi volt, elég hivatlos, de a hangja mégis kedves.-Ön ugye egy baleset áldozata lett, állapota kritikus volt ezért végrehajtottak önön egy új fajta műtétet, ami következményekkel járt, ön esetében ez a következmény az amnézia volt. Visszakapta az emlékeit, úgyhogy bizonyára erre emlékszik.-nézett rám.
-Igen, emlékszem.
-Ezt az amnéziát amiben ön szenved globális amnéziának nevezzük. Vagyis ez a fajta amnézia egyfajta védekezési mechanizmus, ami traumatikus események után léphet fel és az agy nem akar erre emlékezni. Kevés esetben történik meg, hogy újra visszanyerje emlékezetét, ezért aggódunk.-ijedten néztem az orvosra.-lehetséges, hogy ez csak egy átmeneti állapot és, hogy újra visszaesik a poszttraumatikus stressz szindrómába.
-Ahogy sejtettem.-szólalt meg doktornő.
-De ez nem biztos. Lehetséges, hogy ez csak akkor fog megint előjönni, ha újabb trauma éri. Javaslom, hogy jelentkezzen nálam, itt a névjegykártyám-nyújtotta át a kis kártyát.-hívjon és akkor keresek időpontot fogadásra.
-Köszönöm szépen.-mondtam, ő csak bólintott és elhagyta a termet.
       Sokkolva ültem. A hallottaknak felét nem értettem, viszont azt felfogtam, hogy visszaeshetek és ezt nem akartam..egyáltalán nem.
-Dr.Silverman a város legjobb pszichológusa, csak ajánlani tudom.-mosolygott bíztatóan a doktornő.-elkell készítsünk néhány CT. vizsgálatot, kérem tartson velem.
   
        A vizsgálatok elvégezte után várnunk kellett. Idegesítő egy dolog. Harryvel lementünk a büfébe és vettünk két kávét és leültünk.
-Ez most akkor azt jelenti, hogy akármelyik pillanatban elfelejthetsz mindent?-nézett rám Harry én pedig bólintottam.
-Hallottad.
-Basszus.-dőlt hátra.-ezt még egyszer nem teheted meg velem-nézett a szemembe kétségbe esetten. A szemem tágra nyílt.
-Én nem tehetem meg? Szerinted erről én tehetek?-kérdeztem mérgesen.
-Nem, ezért nem te vagy a hibás.
-Ne a hibást keresd Harry. Erről nem tehet senki, csak az élet.
-Nem hagyom, hogy ez mégegyszer bekövetkezzen.
A további időt csendben töltöttük. Nem azért, mert nincs amit mondjunk egymásnak, csak mindketten elvoltunk merülve a gondolatainkban.
-Mi a francért kell ez velünk történjen.-fakadtam ki. Teljesen elborult az agyam már.-Nem értem..egyszerűen nem tudom felfogni.
-Nyugodj meg Cica.-simította meg a kezem és én sírásban törtem ki. Közelebb húzta a székét és átölelt én pedig a vállába borulva zokogtam.-hallottad az orvost, ez még nem biztos.
        Kicsit megnyugottam, mire megint behívtak a rendelőbe. Rettenetesen izgultam.
-Látom kicsit ingerült. Kérem nyugodjon meg.-mondta az orvos.
-Kérem mondja el, hogy elvezthetem mégegyszer az emlékeimet vagy nem.
-Ez az eredmény még nem végleges. Nem lehet megállapítani biztosra. Önnek túl hamar zúdúltak az emlékek és ezek álltalában részletesen jönnek, nem úgy, hogy minden emlék egyszerre csak eszébe jut. Ezért tartottuk furcsának. Az eredmények elég jók, de amint mondtam, ez még nem biztos, de jó esélyekkel indul. Keresse fel Dr.Silverman-t, ő sokat fog segíteni. Nem kell félnie, nagyon kevés az esélye, hogy megint megtörténjen-mosolygott én meg megkönnyebülten sóhajtottam fel.
-Köszönöm.-mosolyogtam az orvosra.

         Harryvel kimentünk a korházból. Szerencsénkre nem találkoztunk egy rajongóval sem. Szívből örültem, hogy jók lettek az eredmények.
-És most hova menjünk?-kérdezte Harry-rendelkezésünkre áll az egész délután.
-Nem tudom. Ünnepeljük meg.
-Most? Ne inkább este.
-Nem! Most rögtön!
-Rögtön-nevetett fel.
-Na jó, elöszőr legyen mivel. Üljünk be valahova.-mondtam

III.-4.rész

         Nem sokat voltunk a parton, mivel óriásikat ásítottam és Dee ragaszkodott hozzá, hogy most már feküdjünk le, mert holnap kora reggel indulunk.
         Furcsa volt ez a hétvége. Annyi minden történt, alig hiszem el. Sosem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet velem...sőt akárkivel. Amnézia aztán idővel újra emlékezni. Kicsit olyan érzés volt az egész mint mikor valamit, amit nagyon megakartál csinálni, hirtelen eszedbe jut. Mint az ötven első randiba. Na jó, ez azért elég messze áll tőle, de akkor is.
        Reggel Annie költött. Én persze nem akartam még felkelni. Hirtelen Harry hangját hallottam meg és éreztem, hogy valaki megfogja a lábam és kihúz a homokra. Ahogy a nap rám sütött automatikusan az arcomhoz tettem a kezem és a hasamra fordulva próbáltam visszamászni a sátorhoz.
-Aludni akarok-nyöszörögtem. A lábamat fogva húzott át a parton, közvetlen a tenger mellé
-Nem-nem. Kell készülődni és rengeteg bepótolnivalonk van.-gyengéden megfordított és ráműlt.-jajj.
Nehezen kinyitottam a szemem és hunyorogva néztem rá. Akkora boldogságot láttam a szemébe, mint még rég és lehet, hogy közhely, de ebben  pillanatban tudtam, hogy miénk  világ és nem érdekelt semmi és senki. Sok-sok csókot nyomott a számra.
-Harry?
-Mondjad Cica-mosolygott.
-Megtennéd, hogy leszállsz rólam?-nevettem fel erőtlenül ő pedig leforúlt rólam
-Na gyere álomszuszék készülödni
-Csak egy kicsit még. Gyere feküdj ide mellém.-mondtam, ő pedig lefeküdt mellém és a mellkasára tettem a fejem.-Nem tudom, hogy mi történik bennem, de az üresség, amit eddig éreztem kezd megtelni és minden pillanat amikor mellettem vagy, egyre jobban érzem egésznek magam.-mondtam őszintén. Ő belepuszilt  hajamba és átkarolt.
                Így feküdtünk nem tudom mennyi ideig, mikor Harry megszólalt, de olyat, hogy majdnem leesett az állam.
-Gyere hozzám.-mondta.
-Mi??
-Gyere hozzám!-ismételte meg magát erélyesebben. Teljesen olyan volt mint egy filmben. Tengerpart, egymás mellett fekvés, napsütés és életem legnagyobb szerelme megkéri a kezem.
-Nem-törtem össze az álom képet,mire furcsán nézett.-Harry szeretlek, de most szereztem vissza az emlékeimet. Rengeteg időnk van még.
-Katie, amikor azt hittem, hogy elveszítelek, majdnem belehaltam, aztán volt remény és az volt a legrosszabb, amikor nem emlékeztél rám. Úgy néztél rám mint egy idegenre és minden percben azt hittem, hogy csak álmodom. Aztán döntöttem. Meghoztam életem legrosszabb döntését. Azt akartam, hogy többet ne találkozzunk. De nem bírtam ki. Ez volt életem legnehezebb időszaka és most olyan boldogságot érzek, mint még soha.-mosolygott.- Nem kell most rögtön hozzám gyere, de én már biztos vagyok benne, hogy veled akarom letölteni az életem.-Meghatódva néztem rá aztán újra fölém tornyosúlt és megcsókolt. Pechünkre pont akkor csapódott ki egy hullám és telibe talált (szerencsére fürdőruhában aludtam).

Nevetve keltünk fel, majd indultunk is csomagolni. Elköszöntem Dee-től és a többiektől és már indulhattunk is.

Elég hamar hazaértünk én sajnos pedig egyből kellett menjek dolgozni.
-Ezentúl is munkába fogsz járni?-kérdezte Harry.
-Igen. Harry én karom megkeresni a pénzem.
-Jó rendben megkeresheted  pénzed, de elöbb a doktornőhöz megyünk.
-Jujj tényleg. Felkel hívjam John-t. Inkább mára szabad napot kérek. Már fél 10 én meg 8-ra ott kellett volna legyek.
           Felhívtam és elmeséltem neki mindent és azt is, hogy újra emlékszem. Ő ennek szívből örült és megértette, hogy ma nem megyek dolgozni.

http://blueeandblack.blogspot.ro/ -új blogom első része :) írjatok kommentet, ha elolvastátook

III.-3.rész.

   Végig jártunk szinte mindent.Az egész partot.De nem találtuk meg sehol Dee-t.Annie-vel megegyeztük, hogy visszaindulunk, mikor egy ordítást hallottam.Dee ordított, biztos voltam benne.Rohanni kezdtem a hang felé.
Egy szikla mellé érkeztem és mocorgást hallottam, ezért körbe jártam, és rátaláltam.Dee ott űlt nekidőlve a sziklának és maga elé bámult.Legugoltam mellé.
-Uristen Dee, jól vagy?Hol voltál egész nap?-kérdeztem, ő meg rámnézett.
-Mit számít?Ugysem érdekel senkit-nevetett fel cinikusan.
-Engem érdekelt.-rám mosolygott.
-Mert te más vagy...-mondta, majd félrenézett-Mindig olyanokba zugom bele, akibe nem szabad.-ezután csend borította be az egész helyet, nem tudtam erre mit mondani.
-Dee.-jött ki végűl száraz ajkaimon.Végtelenűl sajnáltam és szerettem volna szorosan átölelni, hogy érezze, hogy nem minden olyan rossz, amennyire képzeli.-hidd el egyszer te is találsz egy lányt, aki veled lehet és szeretni fog.Csak még nem jött el a te időd.Nem kell elkeseredni.Számtalan olyan lány van, aki a boldogságot keresi.-nem mondott semmit.Szemében még mindig ott volt a keserű fájdalom.Mindennél jobban akartam segiteni.
  Annie jött oda hozzánk.
-Na előkerűltél tekergő.-mosolyogott rá.-szinte az egész partot bejártuk érted.
-Komolyan?-nézett rám és én bolintottam...


Visszamentünk a táborhelyünkre és szinte mindenki egyesével dőlt be a sátrában az ágyba.Lassan mi is lefeküdtünk.Búcsút vettem Harry-től és lefeküdtem aludni.Hamar el is aludtam, végül mocorgást hallottam a sátor körül így felébredtem.
-Pszt.Katie-suttogta és bedugta a fejét a sátrunkba.-ébren vagy?
-Nem teljesen-súroltam meg a szemem és hunyorítottam az előttem álló alakra.-Dee?mit keresel itt?
-Kicsit kijössz?Szeretnék valamit mondani.
-Megint ilyenkor?-kérdeztem, de nem vártam meg a választ, inkább kimentem, mert Annie mozogni kezdett.-Na mit akartál mondani?-száltam ki a sátorból
-Bocsánatot szeretnék kérni.Hülye voltam, olyat akartam, amit tudtam, hogy nem lehet, de ez a baj velem.nem tudok ellenállni.Sosem akartalak volna ilyen helyzetbe hozni.Megint csak magamra gondoltam.Sajnálom...de még lehetünk barátok?-kérdezte én meg mosolyogva néztem rá.
-Persze.-húztam magamhoz és átöleltem a nyakánál.Ő is átkarolt a derekamnál és a fejét a nyakamba túrtam.Kicsit hátrébb léptem, nehogy megint "ne tudjon ellenállni".
-Na megyek aludni.
-Rendben-mosolygott.
-Öhm, te miért is nem szoktál ilyenkor aludni?-kérdeztem.
-Nem tudom.Valahogy nem megy.Mikor sátorozni vagyunk szinte az egész éjszakát átvirrasztóm és unatkozok.
-Maradok veled, ha gondolod.
-Nem, nem..te mész aludni.
-De tényleg maradok, már nem is vagyok álmos.
-Katie.Feküdj le nyugodtan, miattam nem kell fent maradnod, már megszoktam.
-Elég szomorú, hogy megszoktad.De ha elrabolnak, vagy megesz valami állat, akkor nem én leszek a hibás-mosolyogtam.
-Nem is vonnálak felelősségre...Na most már menj.Jó éjt.
-Ki mondta, hogy megyek?
-Én.
-Én maradni akarok.Nem fogok potyára lefeküdni az ágyba és a plafont nézni.
-Nincs is plafon.-mosolygott.
-Akkor a sátor tetejét.Felőlem te menjél lefeküdni én sétálok egyet a parton, ha velem tartasz, ha nem.-mondtam, mire megrázta mosolyogva a fejét amolyan "nem vagy semmi" stílusban és elindult a tenger felé.Utána néztem, mire megfordult.
-Na jössz?-kérdezte én pedig mosolyogva utána futottam

III.-2.rész

     És végre megtaláltam.Ott állt a tenger szélén.

-Dee!-fogtam meg a vállát, mire megfordult.-már rég óta kereslek-mondtam, mire megölelt.

-Nem vesztem el, itt vagyok.-mondta halkan a fülembe.

-Valami baj van?-néztem rá, mire halvány mosollyal megrázta a fejét.

-Hallom összejött a dolog Harry-vel.
-Hát, igen.Elmondtam neki mindent.De te nem voltál ott amikor elmondtuk a többieknek, akkor honnan tudod?-kérdeztem.
-A madarak csicseregték-mosolyogott.
-Áhá.Szóval te szoktál madarakkal beszélgetni.-néztem sejtelmesen.
-Igen.Minden nap.-mondta, majd kis csend után mindketten felnevettünk.
Ezután mély csend következett.Dee a szemembe nézett, de én nem tudtam, ahányszor odanéztem elkaptam a fejem.
-Szerintem menjünk vissza-motyogtam, mire némán bólintott.Az egész helyzet nagyon kínos volt.Dee nem mondott semmit én meg hülyeségeket hortam össze, mint péládúl:..milyen szép idő van, teli van kagylóval a part.Dee hümmögött.Nagyon fura volt..még nem láttam ilyennek.
-Dee most komolyan, mi a baj?-álltam meg
-Mondtam már, hogy semmi.-fordult meg
-Ezt nem veszem be.
-Miért törötsz annyira vele?-kérdezte sebre dugott kézzel
-Mert a barátom vagy.-mondtam
-Áhá.-dünnyögte, majd megfordult és elindult
-Várj már.-futtam utána.-tudod, hogy neked elmondhatod.

-Kate légyszi ne lovagolj már ezen a témán.-emelte fel a hangját.

-Bocsánat, hogy érdekel, hogy mi baj van veled.-mondtam megsértődve.Dee rám nézett és nagyon hirtelen közeledni kezdett.Megakart csókolni.A kezemmel megállítottam és kicsit hátráltam és furcsán néztem.A tekintete szomorú volt.
-Na látod, ez a bajom.-mondta, majd visszafordult és elsétált.Megsajnáltam és magam hibáztattam.
Már nem mentem Dee után.Visszaindultam a táborhelyre.
-Na megtaláltad Dee-t?-karolta át a vállam Harry.
-Igen.Meg.-mondtam magam elé bámulva.Harry adott egy puszit a homlokamra, mire én rá mosolyogtam.

Egész nap nem láttam Dee-t.Lassan kezdett sötétedni és még nem került elő.Ez igazából senkit nem nagyon izgatott csak engem és ez szomorú.Szomorú, hogy valaki itt van velünk, egy közösségbe, ugyanolyan ember mint mi..mindenki elitéli, miközben senki sem tudja, hogy mit élt át és senkit nem érdekel, hogy valahova eltűnt.

Ami azt illeti Dee elég közel kerűlt hozzám ebben a két napban.Bár nem úgy ahogy ő szeretné.Csak megkedveltem, mint embert.

-Húú te-jött oda hozzám Annie mosolyogva-láttad Jessicát?-automatikusan Jessicát kerestem a szemeimmel, majd megtaláltam.Rá volt mászva szegény Ed-re.

-Hű-döbbentem le.

-Féltékennyé akarja tenni Harry-t-nevetett.

-Nagyon okos-nevettem énis.

-Na, most látlak előszőr nevetni ma, mi a baj?-kérdezte

-Azt hiszem megsértettem Dee-t.

-Mivel?

-Hát, láttam rajta, hogy valami baja van és én hűlye vagy 50-er megkérdeztem, hogy mi van erre meg kiderűlt, hogy az a baja, hogy megint összejöttem Harryvel.-sohajtottam fel.

-Áh hagyjad.. mindenki tudta, hogy ti megint össze jöttök majd és ő is.

-De akkor sem kellett volna a témán lovagoljak, most meg azt sem tudom, hogy hol van, egész nap nem láttam.-mondtam.-és az a legrosszabb az egészben, hogy senkit sem érdekel, hogy eltűnt.

-Gyere, keressük meg.Majd megmondjuk a többieknek, hogy sétálni megyünk.-mosolygott

-Uh dejó-mosolyogtam

Felálltam és közelebb mentünk a többiekhez.

-Elmegyünk Annie-vel egyet sétálni.

-Megyek énis.-állt fel Harry.

-Nem!-szólt rá Annie.-lányos megbeszélés, nincs keresnivalója másnak.

-Ne máár énis akarok menniii.-mondta Niall.

-Most itt maradsz.-mondta Annie, mire Niall bufi fejet vágva űlt vissza

-És hova mentek.-kérdezte Harry.

-Sétálunk össze vissza-mondtam, de Harry szerintem nem vette be, nem tudok jól hazudni és tudja, hogy ilyenkor milyen vagyok.

-Áhá értem.És ilyen fontos az a megbeszélnivaló?

-Igen ilyen fontos-mondta Annie, majd elrángatott-én Harry felé nézve vállat vontam, mintha ez nem az én hibám lenne és nem miattam nem jöhetne.Vagyis az egészből azt akartam kihozni, hogy azt higyje, hogy Annie akarja ezt az egészet.Nem tudom mennyire jött össze.Mindegy

III.-1.rész

Bocsiii, hogy ennyit késtem ezzel a rész-el.Megpróbáltam írni, de nem nagyon volt időm.Azért remélem tetszik :)




Ott állt és engem nézett.Tudott mindenről, mindent elmondtam neki.Csend volt.A közelben nem volt senki, elsétáltunk a többiektől.Csak a tenger hullámainak a kicsapódása hallatszott.
Hirtelen Harry-nek könny szökött a szemébe.Nem értettem a reakciót.Megfogta a kezem és magához húzott.Átkarolta a nyakam.Hiányzott az ölelése.Hiányzott, hogy mellkasába bújhassak.
-El sem tudod képzelni, hogy mennyire hiányoztál és ,hogy mennyire fájt, hogy nem emlékszel rám.-suttogta a hajamba.
-Te is hiányoztál nekem.Akkor is amikor nem emlékeztem rád.Bennem volt az érzés.Az érzés, hogy szeretlek.-mondtam.Elhúzódott tőlem és a szemembe nézett.Arcunk nagyon közel volt és ő egyre közeledett,majd mikor elért az ajkamhoz, nyelveink vad táncba kezdtek.Levegő hiány miatt váltak el ajkaink.Rám nézett és szemében boldogságot láttam.
-Minden este, amikor az ágyamban forgolódtam, elképzeltem, hogy itt vagy mellettem.Újra és újra átéltem mindent, ami közted és köztem volt.Te vagy, voltál és leszel az egyetlen aki kell nekem.Én még ilyet sosem éreztem.Amikor elveszíttettelek, akkor rajzolódott ki bennem, hogy mennyire szeretlek.-mondta én meg mosolyogva hallgattam,majd mikor befejezte rákulcsoltam kezem a nyakára, felszöktem és hátánál lábaimat összekulcsoltam és ő a combomnál tartott.Megcsókoltam, majd letett és lassan kezdte levenni rólam a ruhákat.Énis így tettem.Akartam őt.Mindennél jobban akartam.Lefeküdtünk a homokba Harry fölém tornyosult.Ott, abban a pillanatban, csak mi voltunk.Semmi nem érdekelt, csak az, hogy itt volt velem...

Még mindig a homokban feküdtünk.Fejem a mellkasán volt és ujjaim hasán keringőztek, ő meg a hajamat simogatta.
-Alig hiszem el, hogy itt vagy-suttogta.
-Pedig itt vagyok.-mosolyogtam.
-És mostmár minden olyan lesz, mint rég?Visszaköltözöl hozzánk és folytassuk úgy, mint ahogy a baleset elött abbahagytuk?-kérdezte
-Igen, megbeszélem Annie-vel, hogy visszaköltözök-mondtam.Föntebb húzott és elkezdte csókolgatni a nyakam.
-Mondtam már, hogy hiányoztál?-kérdezte én meg elmosolyodtam.
-Igen, de nem unom.-mondtam, majd megfordultam és megcsókoltam.
Még kis ideig feküdtünk a homokban,majd kezdett hideg lenni, úgyhogy felöltöztünk és elindultunk a tábor felé.Mikor odaértünk mindenki húúú-zni meg fütyölni kezdett.Összemosolyogtam Annie-vel és Louis-al.
-És akkor most minden eszedbe jutott?-kérdezte Niall.
-Igen.
-És ezt nem kéne elmondani az orvosnak?-nézett rám Liam.
-Holnap amiután hazamentünk bemegyek hozzá.
Körbenéztem, de nem láttam egy embert..helyette Jessica villámot szóró tekintetét vettem észre.Elkaptam a tekintetem, most nem akartam vele foglalkozni.Nem érdekelt más, csak hogy mindenre emlékszem és ez felűlmulhatatlan boldogsággal töltött el.Életem legjobb 3 hónapját felejtettem el és most megint emlékszem rá.
Néztem, hogy hol van Dee, de nem láttam sehol.
-Dee?-kérdeztem a többiektől.Mindenki furcsán nézett rám.
-Nem tudjuk-mondta Liam.
-Miéért?-nézett rám Harry furcsán.
-Szeretnék vele beszélni.-mondtam, Harry bólintott ,majd elengedte a kezem.
-Keresd meg.-mosolygott, énis elmosolyodtam és egy puszit adtam a számra,majd elindultam a sátorok felé.
Megnéztem az ő sátrába, meg benéztem mások sátrába is, de nem találtam.Nem tudtam, hogy merre induljak.Végül a part felé mentem, de valaki megrántotta a kezem és visszahúzott.Hátra fordultam, hogy megnézzem ki az és Jessicát láttam meg.Kirántottam a kezem az övéből.
-Mit képzelsz magadról?-kérdezte hisztisen én meg furcsán néztem rá, ezért folytatta..-egy hónapig nem emlékszel, aztán hirtelen eszedbe jut minden és Harry karjaiba omlasz?Lehet, hogy a többiek beveszik, de én nem!Elhitetted mindenkivel, hogy nem emlékszel semmire, hogy megsajnáljanak.Szánalmas vagy!-mondta, nekem meg elkerekedett a szemem.
-Ezt te sem gondolod komolyan.
-Tudod, én ott voltam Harrynek, amíg te nem és hidd el, hogy elintésztem, hogy egy perce sem legyen rád gondolni.Azt hiszed, hogy szeret?Hogy hiányoztál neki?-nevetett fel cinikusan.-Naiv vagy drágám, nagyon naiv.-nem mondtam semmit.Egyszerűen felnevettem Jessica szánalmas viselkedésén és tovább mentem, hogy megkeressem Dee-t.

3.Évad!

Ott állt elöttem.Nem láttam semmit rajta.Úgyanaz a kifejezéstelen arc, ami mindig megvolt neki és amit utálok.Vajon mit gondolhat?Gyűlöl, vagy csak utál.Vagy teljesen megvet azért, amit tettem.Megbocsát valaha is?Egy biztos..én gyűlölöm magam és nem bocsátok meg magamnak sohasem.Bárhogy is dönt én megfogom érteni.Hiszen tényleg mindent elszúrtam..

Ez egy kis részlet a harmadik évadból.Kicsit mozgassa meg a fantáziátokat :D Most 5900 oldalmegjelenítés van, de az első részt csak 6000 megjelenítés után hozom.Osszátok az oldalt és akkor hamarabb meglessz :) Köszönöm azoknak, akik velem voltak a 2.évadban :)